Mindannyiunkban ott él a belső gyermek.

De betokolta a ráépült felnőtt üzemmód, ami mint egy szarkofág, úgy zárul a belső kicsi énre. Ezért a belső kicsi én nem tudja kifejezni magát.
Így hát, szinte mindenkiben vannak feldolgozatlanságok gyerekkorából. Sőt, erre épül számos felnőtt viselkedés, különösen a fontos kapcsolatokban, vagy a nehéz, kihívó helyzetekben.

Feldolgozatlanság: kifejezésre jutni eddig nem tudott korábban megélt tartalom.

Ami kifejeződik az fel is oldódik. Sőt, csak az oldódik fel, ami kifejeződik. Csak az oldódik fel, ami kifejeződik.

Feltétel: teljesen ki kell fejezni, ami 90%-ban fejeződött ki az nem oldódik fel. Csak, ami 100%-ban fejeződött ki. Ami történt, hogy eddig volt spiritualitás a földön, de nem volt belső feldolgozó személyiségmunka, mert nem volt individuális szabadság és szóba állás kultúra, ami a modernitással jött.

A terápiás munka társadalmi alapja a vélemény szabadság, a pszichológiai szabadság.

Ami ma van, hogy annyira látjuk egymáson, ha a belső nincsen megdolgozva, és így egy kicsit hiteltelen a spiritualitás is. Sok ember a spiritualitástól várja önkéntelenül ennek a megdolgozódását, de az nem oda hat. Oda az együttérző, szakértő terápiás munka hat. Ezt viszont ma már a tömegeknek kell kinyitni, nem csak a mentális zavarosoknak, mert a normálnak nevezett tömegnek is mind át kellene mennie a belső gyermek gyógyulásán, hiszen olykor annyira eltoljuk a kapcsolati viszonyokat mi felnőttek, hogy a nagyon érzékeny, orientálatlan belső gyermek néhány ponton beakad ettől. Beakadás az, amit ott nem tud megérteni, feldolgozni a gyerek, a felnőtt nem veszi észre, hogy ez történik, vagy a szarkofág felnőtt énje, aki éppen ego-fightban van, nem tud kilazulni és szívből cselekedni.

Ezért a gyerekben beakad a kifejezésre tudni nem jutó, és a helyzet magában átprocesszálni nem tudó állapot. És azt kell belül megoldania, hogy menjen tovább a helyzetben úgy hogy nem oldódott meg benne a dolog, hanem hordozza lenyomva, plusz a tetején „jól” viselkedik. Így alakul ki a karakterfixáció, és mindenkinek ez az énje, amit hisz, hogy az énje. Ez a „frontvonal karakter”, ahogy én nevezem, vagy a téves én, amivel azonosítjuk magunkat, de mindenki azt hiszi, hogy ezek vagyunk, ilyen a személyiségünk, sőt a szerepeink és munkánk is erre, a hamis, karakterfixált énre épül, és azt erősíti meg.

A terápiás áttörésünkig ezzel azonosultunk. Ebben a folyamatban isten szeméből nézve mindenki ártatlan. Nem lehet hibáztatni a felnőttet és a szülőket sem azért a helyzetért, sem mert ő is egy elakadt gyerek belül amikor fightol a párjával. Igazából a legtöbb felnőtt fight-ban elakadt gyerekek hisztiznek tehetetlenül. Viszont ennek a tudásától nem működik a terápiás feldolgozás, hanem ez egy intellektualizációvá válik, a spirituális tanítások pedig a karakterfixácit megerősítő, spirituális intellektualizációvá válnak a megdolgozatlan, személyiségmunkán át nem ment felnőttnél. A vallás paradox módon éppen az egó megerősítésévé válik, nem pedig annak feloldójává, amire eredetileg hivatott a spiritualitás.

Ezért a mai szabad világban, a gyökerünkig hatoló, áthitelesítő, a kapcsolati életbe is bekötött spiritualitáshoz pszichoterápiás személyiségmunka szükséges. Ez az út. Ez a nagy út ma a számunkra. És ez a szemlélet, ismerve a belső rétegeinket, mint a fejlődésünk egymást követő szakaszai, szintjei, beleértve a gyermekit, felnőttet és a spiritualitás stációit, és az ezzel dolgozni tudás, ez az integrál szemlélet.

Még egy dolog. Nem jó szó a sérült belső gyermek, nem jó szó a sérülés. Ez nem sérülés. Ez kifejezésre jutni nem tudó belső tartalom. A sérülés az orvosi helyzetből átkölcsönzött fogalom, metafora a pszichológiában, ennél fogva azt a képzetet is kelti.  Tehetetlenségre utal és külső segítséget feltételez, hogy jön a nagy jó megmentő, aki megcsinálja rajtunk végre a műveletet. Mint egy eltört láb, ahol tényleg csak a mentő tudja megoldani, és a kórház, miközben a sérült tehetetlen, mozdulatlan, és tényleg kell egy megmentő. A belső gyermek elakadásánál ő maga fogja magát onnan kibontani azzal, hogy kifejezi azt ami ott van.

A lelki segítő nem csinálja meg neki, helyette, hanem kifacilitálja belőle az önkifejezést.