Mindannyian hordunk maszkokat, többnyire átmeneti küzdelmeink eszközeiként. De vannak, akiknek szokásukká vált maszkokban élni. Viselünk-e „boldog” maszkot? Vagy talán a „vicces” maszkot kedveljük? Vagy netán a „tökéletes barátnő”, vagy a „megértő férj” maszkját igazgatjuk nap mint nap? Felvettük-e kapcsolatunkhoz a nekünk tetsző álarcunkat?
Illúziónk álarcai mögött élünk vagy merünk őszinték, hitelesek, önmagunk lenni? Átmenetileg talán jobb érzés álarcban lenni, de ha az álarc marad, az érzés is növekszik, miszerint nem érdemes önmagunkat felvállalni.
Minél tovább viselünk egy álarcot, annál nehezebb nélküle létezni, annál nehezebb sebezhetővé válni, s ezáltal annál nehezebb intim, bensőséges kapcsolatban élni.
Az előadás célja megpiszkálni álarcainkat, melyek már jól illeszkednek, hogy merjünk elindulni egy hiteles, szabad egyén és a bensőséges kapcsolatok felé.
